ÍGY ÉLT JOHN LENNON

John Lennon a szabadságot kereste: az emberek, a népek és az egyén szabadságát. Talán ez utóbbi volt számára a legfontosabb. John Lennon kitűrt ingben és farmerdzsekiben akart mászkálni a városban, nem nézni az órát, hogy mikor ér haza, nem számolni a zsebében a zsebpénzt, hogy a kocsmában mennyit költhet, és mosóporra futja-e még. Ám leginkább szerelmes akart lenni, mert a szerelem a lüktető és életet adó erő, csodálatos bódulat, gyógyír arra, hogy elfelejtse Vietnamot, az ózonpajzsot, a terrorizmust és így tovább.

John Lennon az emberek szabadságát, szabad világát is kereste, ahol nincs éhezés, háború, bűnözés, egymás kirablása. Szerelem­mel és dallal kívánt harcolni az emberiségért, és persze elöl járni tetteivel, jó példával. Állást foglalt olyan kérdésekben is, mint például az eutanázia. Nem kerülte meg az örök emberi problémát: a féltékenységet és a szerelmi háromszöget sem. A fejében éppen az Imagine dallamai járnak, amikor felkeresi őt George Harrison, s elpanaszolja, hogy kedvese túl jó viszonyt ápol Eric Claptonnal. John Lennont szörnyen izgatta a genetika és az élővilág fejlődése, csakúgy, mint Gábriel García Márqez azon novellája, amelyben negyven nap és negyven éjszaka szakad az eső. (Vagy 'tán nem is negyven, hanem ötven, lám, újra el kellene olvasni!) De az eső megtisztítja és megújítja a falut, ez a lényeg. Elmossa a szennyest, az mbereknek lehetősége nyílik arra hogy új életet kezdjenek."